A hó fehér. A nap sárga lenne, ha látnánk. De nem látjuk, mert éppen sűrű felhők takarják, és ha látnánk, napfogyatkozást látnánk. A napfogyatkozás olyan, mintha újholdat éreznénk, csak sokkal erősebben. Sokkal, sokkal erőteljesebben. Új élet kezdete, új szokások, régi dolgok leválása, elhagyása. Ez talán az új év igazi kezdete most.
1999 nyara volt, és élveztük a Balatonnál a napfogyatkozást. Teljes, totális sötétség, hűvösség, és egy csoport körbeölelő tudata. Sokunknak megváltozott ott minden. Gyermekek születtek, akik akkor már bennünk léteztek. Életek vettek új irányt. A világ kiteljesedett számunkra. Egy szebb jövő ígérete volt bennünk, és szárba szökkent.
Ezt a bejegyzést, ami sok “körömben”, listáimon az új év köszöntéseképpen látott webvilágot, 2011 évének ígéretét a napfogyatkozás időpontjában, annak ígéretében, az új kezdet hajnalán írom.
Mert minden nap új kezdet,
az adott napnak a lehetőségét felvillantó és kibontakozását segítő új lehetőség, és én, ön tudjuk magunkban eldönteni, mit akarunk vele kezdeni.
változás
Egy új év indul most, és rajtunk múlik, hogy mi lesz belőle. Lehet mindenkinek más, és lehet, hogy csoportoknak hasonló lesz. A változás az egyetlen állandó most, és én elfogadtam ezt. Sokakat szeretnék magam köré, sokak körében szeretnék benne lenni, de csak olyanokban, akikkel hasonlóan tudunk gondolkozni.
A saját, de mélyről, nagyon mélyről, belső igazságból táplálkozó gondolataimat fogom most átadni, hogy akik ezeket keresik, erre mennének, és ezen gondolatokra megértek, azok tudják, én is erre haladok, mehetünk együtt is.
1. Az élet, az emberi élet tisztelete.
Az emberi élet, ami ezen a helyen kialakult, a híradásokból ítélve egyre kevésbé értékes. Tegyük értékessé! Legyünk olyanok együtt, akik a saját és környezetük életét tisztelik, és azt óvják. Segítem a másikat is ebben. Természetesen csak akkor, ha a másik is óvja azt, és ez már a következő pont.
2. Az akarat szabadsága, és annak tisztelete.
Nem menthetek meg senkit, aki magát nem akarja megmenteni. Tisztelem azt is, ha valaki saját magát, saját egészségét rombolja, hiszen akkor ez a célja. Segítem abban, hogy erre rádöbbentsem, a változáshoz segítséget adok, de ha ő felnőtt korú, és nem akar változni, és önpusztítása senki mást életét vagy szabadságát nem fenyegeti, akkor nem keresztezem a terveit, vagyis nem szállok be a másik ismételt játszmájába. Nem tartok hatalmamban más embert, és nem adom magam önként más hatalma alá.
3. Az öröm joga, az élvezet tisztelete.
Az emberi élet az érzékszervekről szól, és azokkal való élésről. A hedonista etika valamikor régen azt jelentette, hogy az élvezeteket okosan, szépen élvezzük, ezáltal szerethessük az életet magát. Szeretem a napfelkelte színeit, és az eső kopogását az ablakon. Szeretem, hogy finom ételeket ízlelhetek, és szeretem a nap hevét érezni bőrömön. Szeretem, hogy meleg víz folyik a kezemre, és szeretek bonbont kóstolni, szeretek futni a tavaszi erdőben, és nyújtózkodni reggel az ágyban, és szeretem, hogy érintésemmel, vagy masszázzsal jót adok azoknak, akiket szeretek. Minden egyes napra jusson öröm, élvezzük ki a pillanatokat, amiket teremtettünk. Segítem, hogy mindenki ráébredjen, milyen jó élni, milyen szép az élet napfényes oldala, és hogy félig TELE lássa a poharát. Nem veszem el a másik örömét, és ha irigykedni támadna kedvem valamire, tudatosítom magamban, hogy csupán arról van szó: én is szeretnék ilyesfajta, vagy másfajta örömöket. Az én döntésem, hogy mit akarok, és hogy azt megkapom-e. A hó fehérsége, a nap melege, a madarak éneke, és rengeteg más jó dolog nem pénzen múlik.
4. Tisztelem és segítem az alkotást, a teremtést.
Először is saját magamban, legyen szó szép rendről az asztalomon, vagy esetemben egy doboz kézzel készített bonbonról, amivel szívemet és lelkemet is ajándékozom. Esetleg arról, hogy segítek másoknak teremteni, ihletet adok hozzá, dicsérek, kiemelek, bátorítok. És soha nem veszem el a kedvét a szívből való teremtéstől. Legyen a teremtés örömteli, és tiszteletteljes tevékenység, amit díjazunk, ha örömet okozott nekünk, akkor valahogyan, egy köszönömmel, esetleg máshogyan is, megháláljuk.
Ehhez illően a szívességbank/szeretetbank írásomat ajánlom, ami az új világrendhez áll közelebb: ADJ HOGY KAPHASSÁL, HISZ KAPTÁL, HOGY ADHASSÁL
http://lelekerdo.wordpress.com/2010/06/17/szivessegbank/
Saját magamnak célul tűztem ki, hogy egyre szélesebb körben terjesztem az alkotás örömét, és azt, hogy élni, alkotni, örülni érdemes! Most a bonbonozás, a csodálatos együttlétek, a felszabadult alkotómunka örömét osztom meg! Bonbonozás leírás és videó az oldalamon:
http://www.medvemese.hu/csokolade_bonbon.html
5. A fejlődés, a tudás megszerzésének tisztelete.
Agyunk az ismeretek megszerzésére, raktározására, és módosított, kreatív felhasználására lett tervezve. Erre kell használni. Nem csupán előny, nem csupán kötelezettség, hanem fantasztikus lehetőség használni azt. Befogadásra, megértésre, és kreatív felhasználásra. Ha valaki nem él vele, én nem ítélem el, pontosabban ha nem úgy él vele, ahogy én gondolom… Hiszen nincs is olyan, aki nem él vele! Saját testünk használata, a világ változásainak elfogadása ugyanúgy elménk használata, mint a másik emberre való figyelés, és annak segítése, vagy éppen hátráltatása… A segítőkkel együtt kívánok lenni ebben a változó világban, a hátráltatókkal nem. De nem ítélem el őket sem, csupán azt mondom, játszanak ők azokkal, akik szintén hátráltatni akarnak. Én pedig játszhassak azokkal, akik szintén segíteni, vagy csupán együtt élni, játszani, örülni akarnak!
Azt kívánom
hogy legyen szép ez az év neked, nekem, önnek.
Kívánom, hogy nekünk, akik együtt maradunk majd a MedvEmese körben, azoknak ez az év szép lehessen.
Legyen benne elfogadható mértékű változás, és a változás elfogadása, örömök, tanulás, teremtés, és szeretet. Az emberek, az élet, az érzések iránti szeretet, vagyis belső, feltétel nélküli elfogadás.
A www.kreativbaba.hu a Jójáték hírleveleken keresztül mutatja meg, hogy az öt alapelvem hogyan mutatkozik meg a babák, kisgyermekek, az új korszak gyermekei esetében. Most jöttem rá, hogy akkoriban, mikor aktívan a babákkal, kisgyermekekkel foglalkoztam, nagyon hasonló elveket adtam meg az ő segítésükre, nevelésükre, tanításukra: Az élet tisztelete, az önálló akarat megszerzésének segítése, a játszmák minimalizálása, a tudás és azok felhasználásának elősegítése, és mindenekelőtt az élet egyszerű örömeinek megmutatása, és értékelése…
Felgyorsult életünkben még jobban kell figyelni gyermekeinkre! Az indigó gyerekekről szóló könyvem részletei nemsokára elérhetőek lesznek a www.medvemese.hu oldalon, a meséim, verseim pedig itt, ahogy eddig is, úgy ezután is.
BUÉK
