mosoly
A 2011-es újévi köszöntőmre érkeztek válaszok. Ez az egyik.
Kedves Emese!
Köszönöm szépen a jókívánságokat és a gyönyörű, lélekemelő sorokat. Jó ezt így, év elején olvasni. Az év vége, a december, a karácsony mindig tele van (szerencsére) jó szavakkal, meleg hangulatokkal. Kár, hogy ha nem figyelünk oda, akkor csak az év vége ilyen. Ezért is volt jó ezeket a sorokat olvasni, mert januárra már általában elfogynak a fények, kialszik a csillogás, tompulnak az illatok és megint beleolvadunk az élet szürkeségébe.
Bár nagyon és egyre jobban igyekszem, hogy nálunk év közben is, minden napra jusson egy kis csillogás - de azért kellenek, nagyon kellenek az ilyen sorok.
Hogy milyen lesz ez az év?
Nekünk úgy tűnik, nagyon szép. … :-) Új vágyakat, új álmokat kell keresni, mert az eddigiek, szerencsére teljesültek.
Kívánok én is nagyon boldog új esztendőt! Kívánom, hogy egyre többen legyünk egy csoportban!
…
Nagyon köszönöm a kedves sorokat, különösen azért, mert rávilágított, hogy tudunk mi, én, te, ön olyanok lenni, amilyeneknek legszívesebben, belül a szívünkben tartjuk magunkat, de erre figyelmeztetni kell időnként. Nem Karácsonykor, mert akkor annyi minden forog a szívünknek kedves emberek, jelképek, és az örömteli rezgések, dallamok körül, de igen, amikor itt a munka szezonja, és a többi nemszeretem dologé, akkor is kell emlékeztető, hogy ”tudod ám te magadtól is, hogyan jó, csak tedd”
Leginkább a mosolykategóriába raknám ezt a posztot, mert kell a napi belső mosoly, kell, nagyon kell.
