Veletek vagyok

Eltűnt az éj, és eltűnt a nap, mikor hátamra fekve csendes magányba burkolóztam  kis szobám meditáló matracán. Eltűnt az idő, és eltűn az ok, eltűntek az érzések, de megmaradtak valahol, mélyen belül, mily furcsa, a csillagok.

Egész bejegyzés elolvasása »

Áldásom rátok

Megtettétek, amire szerződtetek - tudom, nehéz ezt lezárni, de nem olyan, mint egy halál. Van visszaút. Van folytatás. Csak nehéz. Ehhez akarok most segítséget adni. Néha egyszerűbb lenne csak azt a régit folytatni.

Egész bejegyzés elolvasása »

Kedves a Távolból

Valakinek… De van benne olyan is, ami mindenkinek szólhat. “Ezeket a sorokat másvalakin keresztül kapod, ne keverj össze vele. Kriszti  vagyok, és azért üzenek neked így a távolból, mert én nem mehetek hozzád. Jobb ez így. Ne keress, és ne kérdezd meg TŐLE, hogy ki vagyok. Úgysem tudja. Ez a csatorna csak erre az alkalomra nyílt ki.

Egész bejegyzés elolvasása »

Zöld hajó a távolban

Amikor érkezik valami, akkor nagyon kell vigyáznom, hogy én ne fessem meg a színeimmel. Ezek a temperák az egót jelképzik. Van benne tompító fehér, ami az eredeti színhez adva azt pasztellé változtatja. Van benne kék, ami kicsit misztikussá. Van benne rózsaszín - ami nem is egyszerű szín - ami ugráló, maga sem tudja, hogy piros, vagy fehér… Ezeket nem szabad ráfestenem a képre. A kép teljes tud lenni saját magában is.

Egész bejegyzés elolvasása »

Channeling Andinak

Felvezető: Lehetne nekem? Nem. Ez Andinak – Nem Gabinak? Nem, ez Andinak jön. Félj. Félj, hogy mások is megtudják. Félj, mert ez a tegnapod. De félj azért is, mert még nem volt elég bánatod. De ne félj a gyereked miatt. Ne érezze, hogy félted. Féltheted, magadat emésztheted, de őt ne féltsed. Ha nem félted, vissza fog jönni hozzád. Ha félted, nem akar veled ismerkedni. Ne gondold, hogy mással kell törődnöd, csak magaddal. Mást csak szeretned kell, de azt sem igazán. Csak nem szabad gyűlölnöd. Csak nem szabad keresned. Csak akarnod kell, hogy az ég, a csillagos égbolt veled menjen, oda, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Valakinek szíve fáj

Valakinek a szíve fáj. Nem azért fáj, mert megsebezték, hanem azért, mert a kőtől, amit ő hajított el, és ami visszavágott, nagyon mélyen megbántódott önmagától. Amikor a patakra nézett, amiből most senki ki nem lépett, amikor felidézte ezt az álmot, és kérdezte magától, hogy hogyan tovább, az a valaki, akit látott, és amikor az a személy az égre kiáltott, akkor ő a világmindenséget magának akarta. De nem volt rá elég a napja, hogy átlássa, hogy magába fogadja. Ezért elrejtette, hogy más meg ne lelhesse. Ez a burok pattant le tegnap, és ez az, ami megsebezte. Mondom, hogy mit kell tennie. Semmit. Semmit, de ezt a legnehezebb. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lelkek láthatatlan világában

A lelkek láthatatlan világában kihirdették az új igét. A korszakváltás megkezdődött. Nem volt elég idő a felkészülésre? Lehet, hogy így érzed. De benned van miden, amire szükséged van, a kérdés pedig az, hogy hozzá tudsz-e férni.  Lelked zárjához a kulcs a kezedben, egy gömbben, látod, de még mindig nem éled, nem férsz hozzá.  A korszakváltás elkezdődött. A nyomás még tovább fokozódik.

Egész bejegyzés elolvasása »