KKarácsonyra: Itt egy Tündér

Itt egy tündér, ott egy angyal, kimaradt egy kicsi asztal. Kimaradt egy Karácsonyfa, nem ég rajta csak egy gyertya. Többre nem telt anyukának, anyukának kis fiának. Szomorú a kicsi Gergő nem csilingel az a csengő, ott az ágon, fenyőágon, nem csilingel, nem jön álom. Kicsi Gergőt a mamája kézbeveszi úgy sajnálja, merhogy neki kevés jutott szép Karácsony úgy elfutott. Ablak mögött, kis fa alatt, tündérke ott, már egy csapat: gyertyát hoznak, színes égőt, kis paripát, ezüst csengőt. Nagy autó, traktor, vonat, keresi az országutat. Karácsonyfán gyertya lobban, anyukának könnye pottyan, felébredt a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Az indigó jelenség

A jelenség társadalmi elfogadásáról Az indigó névvel az ezredfordulótól egyre nagyobb számban érkező gyermekeket, mostanra néha fiatal felnőtteket illetik. Megosztotta a társadalmat ez a név, és az, amit jelent. Egyrészt különlegeseknek állították be, akikre mi, szülők, büszkék lehetünk, másrészt betegeknek, hyperaktivoknak, kezelhetetlennek - ez utóbbi főleg a szocializációs intézmények velük szemben tehetetlen pedagógusai, illetve gyógyító szakemberei körében terjedt el. Valójában egyik sem és másik sem. Ami tény, hogy egyre több ilyen ”másmilyen” gyermek van közöttünk. Az is tény, hogy urbanizációnk, felgyorsult életritmusunk sok gyermeket nyugtalanná, kapaszkodók hiányában szinte utolérhetetlenül csapongóvá tesz. De hogy az indigók betegek? Én azt hiszem, hogy inkább csak érzékenyek, túlérzékenyek. Érzékenyek azokra, amiket mi, felnőttek már megszoktunk magunk körül.

Egész bejegyzés elolvasása »