Januárról, nemcsak 2011-ben

A 2011-es újévi köszöntőmre érkeztek válaszok. Ez az egyik. Kedves Emese! Köszönöm szépen a jókívánságokat és a gyönyörű, lélekemelő sorokat. Jó ezt így, év elején olvasni. Az év vége, a december, a karácsony mindig tele van (szerencsére) jó szavakkal, meleg hangulatokkal. Kár, hogy ha nem figyelünk oda, akkor csak az év vége ilyen. Ezért is volt jó ezeket a sorokat olvasni, mert januárra már általában elfogynak a fények, kialszik a csillogás, tompulnak az illatok és megint beleolvadunk az élet szürkeségébe. Bár nagyon és egyre jobban igyekszem, hogy nálunk év közben is, minden napra jusson egy kis csillogás - de azért kellenek, nagyon kellenek az ilyen sorok. Hogy milyen lesz ez az év? Nekünk úgy tűnik, nagyon szép. …  :-) Új vágyakat, új álmokat kell keresni, mert az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

A Mester s-berúg

Igazándiból a mester nem szeret rugdosódni. Nem szeret sem hátsón rúgni, sem más helyen. De hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ugyanakkor az ellenétete igaz. A mester ”nem rugdosódni” sem szeret.  Látszik, hogy a mester, vagy inkább így írom, Mester, egy különleges állatfajta. Vagy különleges emberfajta, ha már itt tartok. A mester mindent szeret tenni, így rugdosódni is – természetesen mosollyal, csakis és kizárólag mosollyal, hogyan máshogy. De lássuk, mit ír erről ő: “Azt gondoljátok, azért jövök, hogy s*ggberúgjalak benneteket. Egyébként nem kell ezt nekem megtennem, megteszitek ezt saját magatok is. Én legfeljebb irányítom a saját rúgásotokat.” A Mester már csak ilyen. Irányítja a rúgásokat. Kedves, ugye? Végtére is ő a mester, tudja, hogy hogyan lehet a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Teremtsünk együtt

MA, ma, ma! Ma a tízmilliószoros teremtés napján, teremtsünk együtt. Vannak, akik nem hisznek a teremtésben, hanem hánykolódnak a sorsuk tengerén. Vannak, akik reggeltől estig csak teremtenek, mert nem hisznek a sorsban, igaz a teremtésük sokszor sorsszerű… És vagyok én, és remélem, még jópáran, akik nyitott szemmel és nyitott szívvel élik az életüket, és ahol lehet, “fordítják jóra”. Miért jobb együtt teremteni? Teremtettél versem itt olvasható

Egész bejegyzés elolvasása »

Lustálkodós mosoly

Kinga Kosh: Hajnaltájban Szeretem, ha hajnaltájban, Mikor csend van a szobámban, de pajkos nyara a napnak Fittyet hány a függönybojtnak Felébredek.

Egész bejegyzés elolvasása »

Panaszkodás elleni mosoly

Oh, a sok panaszkodás, oh, a sok gond - tényleg ennyi lenne? Te csak mosolyogj! Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy ember, nem nagy bajúszos, merthogy leány volt a gyermek, eljött az akkori nyugatról szép Magyarhonba, és kitalálta, hogy diplomamunkáját vállalkozókkal készített interjúk alapján írja. Hallgatta, és írta, írta és aztán megint hallgatta őket…

Egész bejegyzés elolvasása »

Hétfői mosoly

Csak hétfőre szól! “Csak hétfőt ne!” És miért ne? Mert fájdalmas, mert álmos, mert csúnya, mert lökdösődős? Oh, persze. Hétfőn még a mosolylevél is hamisan cseng. Vagy mégsem? Ha írhatok, ha alkothatok, ha neked egy mosolyt nyújthatok, az nekem ünnep. Egészen nagybetűs, egészen csodálatos. Elmondom, hogy mit érzek közben. Megmelegszik az ujjam, a tíz kicsi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Mosoly a metrón

Utazok a metrón. Utazok, ma megint utazok. Leveszem a piros kötött kesztyűmet, 450 forint, gondolom, és jóleső érzéssel tölt el, hogy ugyanúgy néz ki, mintha több ezer lenne. Előveszem a jegyet, közben vigyázok, hogy ne nyissam ki túlzottan a zipzárt a táskámon. Minden ugyanolyan, mint lenni szokott. Fenn a szabadban a nap szépen süt, valamit behoztam belőle magammal ide, a föld alá. Utazom a metrón. Ugyanaz a tömeg, péntek délután van.

Egész bejegyzés elolvasása »

Mosoly – patak

Várunk arra, hogy megtörténjen valami? Talán egy megmérettetés, talán egy munka, vagy éppen a pénteket várjuk már megint? A jövőben élünk. Nem túl jó, ugye? Az akadályok a valódi élet egyes kövei! Ha nem lenne az úton kő, sokkal nehezebben haladnánk! Igaz, néha elbukunk benne, de ha mégsem, ha ránézek, ha rá lépek és nem mellé, akkor segít nekem abban, hogy előrejussak.

Egész bejegyzés elolvasása »

Munkahelyi mosoly

Felálltam. Kinyújtóztattam a tagjaimat a kabátért és táskáért nyúlásnak álcázva. Megint hosszú volt a megbeszélés, és értelmetlen. “Nem szeretem a munkámat. Néha elviselhető, de soha nem örülök neki” A szomszédom motyogta a munkatársához fordulva. Azon gondolkodtam, hogy legalább álcázhatná. Bár, a legelső fontos momentum a beismerés. Legalább saját magának ismerje be. Na de tehetne valamit [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Instant mosoly

Olyan gyors, akár az instant kávé, csak éppen… EMBERI! Van valaki, momentán én, aki azért teszi amit tesz, hogy TE jól érezhessed magadat. Elindítok egy mosolyt,

Egész bejegyzés elolvasása »