Kedves Messenger!
A legfontosabb, amit több tízezer potenciális és már gyakorló messenger, üzenetközvetítővel való munka során megtanultam, hogy mindegyikünknek van egy álma, hogy az üzenetét át tudja adni. Legtöbben íróképpen, elismert, befolyásos, olvasott íróképpen képzelik el.
Vannak, akinek a hírnév a fontos.
Másoknak a pénz, és az írói munka érezhetően szabad volta.
De szinte mindenkinek ott volt a legbelső késztetés, hogy ami benne van, amit legfontosabb átadandó értéknek hisz a hitéből, a gondolataiból, az megjelenjen, mint egy örökség, mint egy érték, amit az utánunk következőknek átadunk.

De miért van az, hogy ez legtöbbünknek csak álom marad? Miért nem teszünk azért, hogy megvalósuljon?
Egyszerű. Az elvégzendő túl nagynak látszik.
Azok a kényelmetlen kérdések, amik előjönnek, mint „miről is kellene írnom?” vagy a „van még egyáltalán olyan, amit nem írtak le, nem mondtak ki?” vagy „ki tudna nekem segíteni abban, hogy hogyan is jutok el az írástól a könyvem kiadásáig?” szóval ezek a kérdések állítanak meg abban, hogy kövessük és megvalósítsuk az álmainkat.

De ÉN (itt Robert Evans beszél, és igazat mond!!!) nem engedem, hogy feladd az álmaidat!

A három év alatt több mint ezer mindennapi életű embert tanítottam meg arra, hogy hogyan írják meg a saját könyveiket, kicsi vagy nagyobb lélegzetvételű könyveket. Legtöbbjük nem hitt benne, hogy meg tudja csinálni. De meg tudták, és sokan egész magas jövedelmet is realizáltak belőle! Néhányan azóta csak a könyvekből élnek.
Az utolsó 5 ilyen csoport 90%-a befejezte a könyvet, amit elkezdett. Egy közülük az Amazonon első helyezést ért el nem is egy, hanem egyből két kategóriában!
Ezekért a kurzusokért én 500-1500dollárt kértem.
DE most megmutatom, és ingyen mutatom meg, hogy hogyan tudod megírni az első kicsi vagy akár hosszabb könyvedet is mindössze 7 nap alatt!
Meg fogom mutatni, lépésről lépésre, ugyanúgy, ahogy a diákjaimnak is, (egyébként elképesztően egyszerűek a lépések, amiket el fogok magyarázni) és amikorra megnézed, készen leszel arra, hogy elővedd a papírt és ceruzát, vagy akár a billentyűzetet. Persze, ha már elkezdted a könyvedet, akkor pedig a következő lépéseket fogod várni, ami a hírnév, bevétel, illetve az a bizonyos üzenet eljuttatása az egész világba!

Az első videóhoz csak klikkelj ide, és írd be a keresztnevedet és e-mailcímedet, és megkapod a többi videó linkjét is, ami a „hogyan írj meg egy kis könyvet mindösszesen 7 nap alatt”

Klikk a videókhoz

egy figyelmeztetés: a videókat nem fogom túl sokáig itt hagyni. Kérlek, ha érdekel, akkor most klikkelj, és nézd meg, hogyan lehetsz te is sikeres és olvasott író

Változást elérni- így lehet, klikk a videókhoz

Szenvedélyesen szeretek tanítani, és nagyon örülni fogok, hogy te és a barátaid, akinek továbbküldöd ezt a levelet és a linket, hogyan tudjátok megvalósítani életetek álmát, és átadni a tudást, és a világnak szóló üzeneteket.

Tisztelettel,
Robert Evans.

Ui: ebben a videókban van egy rész, amit Neale Donald Walsch íróval csak ezen program kedvéért készítettem. Ebben a „Beszélgetések Istennel” hatalmas sikerű könyvek írója elárulja, hogy majdnem nem fejezte be, és majdnem nem adta ki a könyvét…

mosoly

A 2011-es újévi köszöntőmre érkeztek válaszok. Ez az egyik.

Kedves Emese!

Köszönöm szépen a jókívánságokat és a gyönyörű, lélekemelő sorokat. Jó ezt így, év elején olvasni. Az év vége, a december, a karácsony mindig tele van (szerencsére) jó szavakkal, meleg hangulatokkal. Kár, hogy ha nem figyelünk oda, akkor csak az év vége ilyen. Ezért is volt jó ezeket a sorokat olvasni, mert januárra már általában elfogynak a fények, kialszik a csillogás, tompulnak az illatok és megint beleolvadunk az élet szürkeségébe.

Bár nagyon és egyre jobban igyekszem, hogy nálunk év közben is, minden napra jusson egy kis csillogás - de azért kellenek, nagyon kellenek az ilyen sorok.

Hogy milyen lesz ez az év?

Nekünk úgy tűnik, nagyon szép. …  :-) Új vágyakat, új álmokat kell keresni, mert az eddigiek, szerencsére teljesültek.

Kívánok én is nagyon boldog új esztendőt! Kívánom, hogy egyre többen legyünk egy csoportban!

…

Nagyon köszönöm a kedves sorokat, különösen azért, mert rávilágított, hogy tudunk mi, én, te, ön olyanok lenni, amilyeneknek legszívesebben, belül a szívünkben tartjuk magunkat, de erre figyelmeztetni kell időnként. Nem Karácsonykor, mert akkor annyi minden forog a szívünknek kedves emberek, jelképek, és az örömteli rezgések, dallamok körül, de igen, amikor itt a munka szezonja, és a többi nemszeretem dologé, akkor is kell emlékeztető, hogy ”tudod ám te magadtól is, hogyan jó, csak tedd”

Leginkább a mosolykategóriába raknám ezt a posztot, mert kell a napi belső mosoly, kell, nagyon kell.

1999 nyara volt, és élveztük a Balatonnál a napfogyatkozást. Teljes, totális sötétség, hűvösség, és egy csoport körbeölelő tudata. Sokunknak megváltozott ott minden. Gyermekek születtek, akik akkor már bennünk léteztek. Életek vettek új irányt. A világ kiteljesedett számunkra. Egy szebb jövő ígérete volt bennünk, és szárba szökkent.

Ezt a bejegyzést, ami sok “körömben”, listáimon az új év köszöntéseképpen látott webvilágot, 2011 évének ígéretét a napfogyatkozás időpontjában, annak ígéretében, az új kezdet hajnalán írom.

Mert minden nap új kezdet,
az adott napnak a lehetőségét felvillantó és kibontakozását segítő új lehetőség, és én, ön tudjuk magunkban eldönteni, mit akarunk vele kezdeni.

változás

Egy új év indul most, és rajtunk múlik, hogy mi lesz belőle. Lehet mindenkinek más, és lehet, hogy csoportoknak hasonló lesz. A változás az egyetlen állandó most, és én elfogadtam ezt. Sokakat szeretnék magam köré, sokak körében szeretnék benne lenni, de csak olyanokban, akikkel hasonlóan tudunk gondolkozni.

A saját, de mélyről, nagyon mélyről, belső igazságból táplálkozó gondolataimat fogom most átadni, hogy akik ezeket keresik, erre mennének, és ezen gondolatokra megértek, azok tudják, én is erre haladok, mehetünk együtt is.

1. Az élet, az emberi élet tisztelete.

Az emberi élet, ami ezen a helyen kialakult, a híradásokból ítélve egyre kevésbé értékes. Tegyük értékessé! Legyünk olyanok együtt, akik a saját és környezetük életét tisztelik, és azt óvják. Segítem a másikat is ebben. Természetesen csak akkor, ha a másik is óvja azt, és ez már a következő pont.

2. Az akarat szabadsága, és annak tisztelete.

Nem menthetek meg senkit, aki magát nem akarja megmenteni. Tisztelem azt is, ha valaki saját magát, saját egészségét rombolja, hiszen akkor ez a célja. Segítem abban, hogy erre rádöbbentsem, a változáshoz segítséget adok, de ha ő felnőtt korú, és nem akar változni, és önpusztítása senki mást életét vagy szabadságát nem fenyegeti, akkor nem keresztezem a terveit, vagyis nem szállok be a másik ismételt játszmájába. Nem tartok hatalmamban más embert, és nem adom magam önként más hatalma alá.

3. Az öröm joga, az élvezet tisztelete.

Az emberi élet az érzékszervekről szól, és azokkal való élésről. A hedonista etika valamikor régen azt jelentette, hogy az élvezeteket okosan, szépen élvezzük, ezáltal szerethessük az életet magát. Szeretem a napfelkelte színeit, és az eső kopogását az ablakon. Szeretem, hogy finom ételeket ízlelhetek, és szeretem a nap hevét érezni bőrömön. Szeretem, hogy meleg víz folyik a kezemre, és szeretek bonbont kóstolni, szeretek futni a tavaszi erdőben, és nyújtózkodni reggel az ágyban, és szeretem, hogy érintésemmel, vagy masszázzsal jót adok azoknak, akiket szeretek. Minden egyes napra jusson öröm, élvezzük ki a pillanatokat, amiket teremtettünk. Segítem, hogy mindenki ráébredjen, milyen jó élni, milyen szép az élet napfényes oldala, és hogy félig TELE lássa a poharát. Nem veszem el a másik örömét, és ha irigykedni támadna kedvem valamire, tudatosítom magamban, hogy csupán arról van szó: én is szeretnék ilyesfajta, vagy másfajta örömöket. Az én döntésem, hogy mit akarok, és hogy azt megkapom-e. A hó fehérsége, a nap melege, a madarak éneke, és rengeteg más jó dolog nem pénzen múlik.

4. Tisztelem és segítem az alkotást, a teremtést.

Először is saját magamban, legyen szó szép rendről az asztalomon, vagy esetemben egy doboz kézzel készített bonbonról, amivel szívemet és lelkemet is ajándékozom. Esetleg arról, hogy segítek másoknak teremteni, ihletet adok hozzá, dicsérek, kiemelek, bátorítok. És soha nem veszem el a kedvét a szívből való teremtéstől. Legyen a teremtés örömteli, és tiszteletteljes tevékenység, amit díjazunk, ha örömet okozott nekünk, akkor valahogyan, egy köszönömmel, esetleg máshogyan is, megháláljuk.

Ehhez illően a szívességbank/szeretetbank írásomat ajánlom, ami az új világrendhez áll közelebb: ADJ HOGY KAPHASSÁL, HISZ KAPTÁL, HOGY ADHASSÁL

http://lelekerdo.wordpress.com/2010/06/17/szivessegbank/

Saját magamnak célul tűztem ki, hogy egyre szélesebb körben terjesztem az alkotás örömét, és azt, hogy élni, alkotni, örülni érdemes! Most a bonbonozás, a csodálatos együttlétek, a felszabadult alkotómunka örömét osztom meg! Bonbonozás leírás és videó az oldalamon:

http://www.medvemese.hu/csokolade_bonbon.html

5. A fejlődés, a tudás megszerzésének tisztelete.

Agyunk az ismeretek megszerzésére, raktározására, és módosított, kreatív felhasználására lett tervezve. Erre kell használni. Nem csupán előny, nem csupán kötelezettség, hanem fantasztikus lehetőség használni azt. Befogadásra, megértésre, és kreatív felhasználásra. Ha valaki nem él vele, én nem ítélem el, pontosabban ha nem úgy él vele, ahogy én gondolom…   Hiszen nincs is olyan, aki nem él vele! Saját testünk használata, a világ változásainak elfogadása ugyanúgy elménk használata, mint a másik emberre való figyelés, és annak segítése, vagy éppen hátráltatása… A segítőkkel együtt kívánok lenni ebben a változó világban, a hátráltatókkal nem. De nem ítélem el őket sem, csupán azt mondom, játszanak ők azokkal, akik szintén hátráltatni akarnak. Én pedig játszhassak azokkal, akik szintén segíteni, vagy csupán együtt élni, játszani, örülni akarnak!

Azt kívánom 
hogy legyen szép ez az év neked, nekem, önnek.

Kívánom, hogy nekünk, akik együtt maradunk majd a MedvEmese körben, azoknak ez az év szép lehessen.

Legyen benne elfogadható mértékű változás, és a változás elfogadása, örömök, tanulás, teremtés, és szeretet. Az emberek, az élet, az érzések iránti szeretet, vagyis belső, feltétel nélküli elfogadás.

A www.kreativbaba.hu a Jójáték hírleveleken keresztül mutatja meg, hogy az öt alapelvem hogyan mutatkozik meg a babák, kisgyermekek, az új korszak gyermekei esetében. Most jöttem rá, hogy akkoriban, mikor aktívan a babákkal, kisgyermekekkel foglalkoztam, nagyon hasonló elveket adtam meg az ő segítésükre, nevelésükre, tanításukra:  Az élet tisztelete, az önálló akarat megszerzésének segítése, a játszmák minimalizálása, a tudás és azok felhasználásának elősegítése, és mindenekelőtt az élet egyszerű örömeinek megmutatása, és értékelése… 

Felgyorsult életünkben még jobban kell figyelni gyermekeinkre! Az indigó gyerekekről szóló könyvem részletei nemsokára elérhetőek lesznek a www.medvemese.hu oldalon, a meséim, verseim pedig itt, ahogy eddig is, úgy ezután is.

BUÉK

ott egy angyal,

kimaradt egy

kicsi asztal.

Kimaradt egy

Karácsonyfa,

nem ég rajta

csak egy gyertya.

Többre nem telt

anyukának,

anyukának

kis fiának.

Szomorú a

kicsi Gergő

nem csilingel

az a csengő,

ott az ágon,

fenyőágon,

nem csilingel,

nem jön álom.

Kicsi Gergőt

a mamája

kézbeveszi

úgy sajnálja,

merhogy neki

kevés jutott

szép Karácsony

úgy elfutott.

Ablak mögött,

kis fa alatt,

tündérke ott,

már egy csapat:

Karácsonyi tündér

gyertyát hoznak,

színes égőt,

kis paripát,

ezüst csengőt.

Nagy autó,

traktor, vonat,

keresi az

országutat.

Karácsonyfán

gyertya lobban,

anyukának

könnye pottyan,

felébredt

a kicsi fia,

nem is nézett

rája vissza,

kis kezében

autója,

lába már az

utat rója.

Kis paripa

kis csengője

emlékeztet

kerengőre.

Karácsonyon,

ezen talán,

csoda történt

utam során…

 Látszik, hogy a mester, vagy inkább így írom, Mester, egy különleges állatfajta. Vagy különleges emberfajta, ha már itt tartok. A mester mindent szeret tenni, így rugdosódni is – természetesen mosollyal, csakis és kizárólag mosollyal, hogyan máshogy. De lássuk, mit ír erről ő:

“Azt gondoljátok, azért jövök, hogy s*ggberúgjalak benneteket. Egyébként nem kell ezt nekem megtennem, megteszitek ezt saját magatok is. Én legfeljebb irányítom a saját rúgásotokat.”

A Mester már csak ilyen. Irányítja a rúgásokat. Kedves, ugye? Végtére is ő a mester, tudja, hogy hogyan lehet a saját energiáddal, saját mozgásoddal jól megnevelni téged.

Honnan ismerős ez?

Ja persze,

a küzdősportokból.

De a mester jelenleg nem, vagy nem csak a küzdősportokban jártas. Azt hiszem, elsősorban nem.

Minden esetre, ha nem teszek semmit, akkor nem rúg seggbe.

“Gondolod” szól a mester. “Ha nem teszel semmit, az semmit-tevés, és azért jár a rúgás”

Na, itt lett elegem, és rögtön leírtam ezt az egész szóváltást.

Na, most tessék rugdosódni!

mikor hátamra fekve csendes magányba burkolóztam 

kis szobám meditáló matracán.

Eltűnt az idő, és eltűn az ok,

eltűntek az érzések, de megmaradtak valahol, mélyen belül,

mily furcsa, a csillagok.

Előjött a furcsa zúgás,

ami betemette fülem, kisimulva észrevettem,

mennyi zaj is zavarja meg a fejem.

Ekkor már tudtam, úton vagyok, 

úton, veletekhez, énmagamhoz, úton vagyok megint,

és az út is semmibe vész.

Lebegek. Meditálok.

És e pózban, mindez jóban nem egyedül, nem is veled,

olyan, mintha egy, mi lehet sok, és minden,

 lehet semmi, de nem lehet ezt az érzést nem észlelni.

Érzed, ugye? Érzed,

miként könnyű vagyok, és tán szállok, tudatomat nem korlátoz 

saját élmény, saját világ.

Csak várom, hogy ma

mit kínál nekem a lég, e kristálytiszta gyönyörűség.

Felvillan egy pillanatra,

pihenni ebben a fagyban, vagy melegben, nem is érzem,

olyan tiszta, könnyű léptem.

Eloszlottam, mint a cseppje,

ezer tónak milliom fele, vízesésnek a függönye,

visszhangnak a zendülete.

Kérded, kivel találkoztam?

Kiért, kinek adakoztam? Hová lett, mit elhoztam?

Kitől, mitől gyarapodtam?

Nem tudom. De jó, hogy kérded,

benned is ott az ígéret, ha egyből leszel semmi és mind,

éned benned kerekedik.

Ez volt ma, és ez a holnap,

ami bennünk mind nyomot hagy, jelen és múlt miért lenne más?

Választ nem ad az olvasás.

De érezd meg, mit én láttam,

zajos füllel mit találtam, bezárt orrom hogy lett szabad,

s a végén hallasd szavad!

Csak nehéz. Ehhez akarok most segítséget adni. Néha egyszerűbb lenne csak azt a régit folytatni.

Az ösvény eddig olyan volt, mint egy sima, egy vagy két sávos út. Kanyargott, de nem volt kérdés, hogyan és miként kell menni rajta. Még elágazás sem sűrűn volt. Vissza pedig nem fordultatok.

De most, most az út eltűnik, helyette sok dimenziós tér van. Bármerre lehet menni. Visszanézve az út még megvan, de aki repülni is tud, miért bandukolna?

Eddig egy választás volt, csak egy maradt, egy út, egy irány. Most ezer akad.

Áldásom rátok.

Csak tegyétek, ami szívetekből fakad.

(Magyarázat? Elkelne segítség? Olyan ez, mint a hűség,

amikor már nincs mihez vagy kihez hűnek lenned.

Nincsen régi totem, amit illene ölelned.

Nincsen béklyó, nem kapaszkodhatsz beléje.

Nincs könyv, ami mondaná, mit kell tenned hited elébe.

Ha vagy te, ha vagy ép, ha meglelted a MAGod

akkor lesz még nap, és lesz majd szép holnapod.

Valami ilyet mondott ma, és mond még egy ideig.

Meglelni magadat, magadba nézz, s szíved telik.  KKosh)

“Ezeket a sorokat másvalakin keresztül kapod, ne keverj össze vele.
Kriszti  vagyok, és azért üzenek neked így a távolból, mert én nem mehetek hozzád. Jobb ez így. Ne keress, és ne kérdezd meg TŐLE, hogy ki vagyok. Úgysem tudja. Ez a csatorna csak erre az alkalomra nyílt ki.

Nem volt jó veled, nem voltál jó, és ez még nem is a te bűnöd. De ösztönösen is arra nyúlsz még mindig, amerre nem kellene menned, vagy legalábbis nekem nem kellene. Nagy teher ez, tudom, és érzem, mert jól haladsz magadhoz mérve, és neked az országúton lesz még olyan ember, akit boldoggá tudsz tenni.
Csak nem én vagyok.
Forró vizet folyatok a kádba, és abba fekszem bele, csak már nélküled.
Ne haragudj rám, mert nem akartam én neked rosszat.
De el kellett hogy hagyjalak.
Azt a házat pedig majd befejezed, nélkülem. A születésénél jelen voltam, de már nem érdekel.
A legrosszabb, hogy téged sem érdekel. Nem eléggé.
Mert csak indoknak kellett, hogy mellettem maradhass.
Hát ennyi. Tudom, érzem, hogy lett volna több ebben a kapcsolatban, de neked így nem kellettem.
Furcsa, hogy vannak dolgok, amiket magamnak sem vallok be.
Ezekre jó voltál, hogy tükröt tarthattál nekem.
Nem tudom, hogy fogod-e olvasni ezeket a sorokat, és ha igen, mikor.
De jól érzem magam, hogy valaki lecsatornázta, mert én ide kiraktam, és én ezzel megkönnyebbültem.
Ha átadja neked ő, akkor ennyi, akkor elért hozzád.
Ha nem, akkor kezd vele, amit akar.
De én megszabadultam tőle.”

**

(Egész végig, míg a kapcsolat fennállt, a fejtető bal oldalán éreztem nyomást. Nem volt jó, feszítő, nagyon akaratos belső szorítás volt. )

Ezeket nem szabad ráfestenem a képre.

A kép teljes tud lenni saját magában is.

ha ránézek, akkor zöld. Zöld a kép, ami bennem van, és énnekem jól esik mögé nézni, de csak egy pillanatra, és azt látom, hogy abban a szervezetben két ellentétes erő áll egymással majdnem szemben, nem oltják ki teljesen egymást, csak halkítják a zajt.

Azt várnám, hogy a két erő egymással hadakozik, pedig nem. Mintha csak állna egymással szemben.

De nemsokára az egyik halványul, és a másiknak át kell venni a helyét. Ez lesz nagyon nehéz, ebben akadozás lesz, egyszerűen nem akarja elhinni az egyik, hogy a máik nincs, kivonult, és ezért megremeg maga a hajó, hiszen nincs kiegyensúlyozva.

Mivel nem kérdezték meg, hogy mit tegyenek, így ez most csak ennyi.

Ennyi volt ez a zöld hajó channeling. Az energia folyik tovább, körbefolyik a hajó körül.

idén a hó korán lehull

Idén a hó korán lehull
Idén zöld s arany csillag gyúl.
Köztünk két kéz lassan kinyúl
Nem ereszt, míg ez élet múl.

Benned vagyok. Elképzelni bár nem mered.
Nem eresztem, nem ereszted két kezemet.
Ott leszünk, s miattad nem félem eszemet.
Mit kapsz te? Neked adom lelkemet

Elmondtam már, s az óra másra jár.
Elmondottam, az élet most ránk vár.
Kaptunk, s kapunk még, míg időnk majd áll
Időnek végtelenén lelkünk együtt száll

Egy rúgóra jár a lelkünk.
Egy pillanat, s elvesztünk.
Habjainkból emelkedünk.
Nagy tömegben együtt megyünk.

Fontosabb most, hogy beszéljünk.
Kínosabb, ha csak remélünk.
Időt majd kölcsönbe kérünk,
S mosolyunkkal világunkba térünk.