A mesterek egy szakmában nagyon jók. A spirituális mesterek a spiritualista világ egy útját járják, ezt az utat meg tudják mutatni. Lehet, hogy meg tudnak mutatni két utat is. De csak ennyit, hiszen ezt járták.
Minél nagyobb a tudásuk, a tapasztalatuk, annál közelebb vannak a hegy csúcsához, és ha azt vesszük, hogy a hegynek egy csúcsa van, akkor az útjaik a magasságban közelebb vannak egymáshoz, talán rá is látnak más utakra anélkül, hogy azt ők bejárták volna.
De nem szabad elfelejteni, hogy akkor is csak azt az utat ismerik, amit bejártak.
Ezért alapfeltétel, hogy elfogadd az útjukat, a körülményeiket, mert csak ugyanazon az alapon tudnak neked segíteni, amilyen alapról ők elindultak. Gyakran a tanítást úgy végzik, ahogy az ő mesterük tanította őket.
Amit a modern embernek meg kell fontolnia, a mostani felgyorsult élet ezernyi lehetőségének talaján: az eddigi titkos tanok ma napvilágra kerülnek. Ez a napvilágra kerülés elkezdődött nagyjából ötven éve, de sokáig nem érződött hatása. Most, ma sok tant ismerünk, és emberek nem mélyednek el egyikben sem. Ha igen, annak nagy része inkább hozzászokás, addikció, függőség, mint megértés. Viszont még így is sokkal többen sajátítják el, érzik át, mint régebben – százalékosan és abszolút számok tekintetében is.
Amit neked üzenek, ez által: érezd át, nem véletlenül vagy itt, a mostban. Nem véletlenül élsz most, amikor ennyit lehet tenni. Egyik sem a tiéd, de bármelyik úton elindulhatsz. Azért kell egyre újabbakat megismerned, hogy eljuthass ahhoz, ami a leginkább tiéd az adott napon, vagy évben.
