Világok várnak, egyre kérnek…
Van az úgy, hogy itt sem vagyok, ott sem vagyok. Van az úgy, hogy nem ért meg egyik társaság sem, és a másik sem. Van az úgy, hogy ki kell mondanom egy mondatot, és a másik felét nem vágja rá senki.
Elképzelhető, hogy aki hallja, nem érti.
Lehet hogy érti, de nem meri kimondani.
Lehet hogy ki merné mondani, de én nem úgy mondtam, hogy meggyőzzem: nekem már feltárhatná magát.
Ki vagy? Vagy-e az, aki sokat gondolkodik az élet értelmén? Vagy-e az, aki segít embereknek, társainak és idegeneknek, ha azok nem értik saját magukat? Vagy-e az, aki az éjszaka csendjében nem a másnapi gondjain tűnődik, hanem az emberiség során, aminek ő csak egészen kicsi része? Vagy-e az, aki lehetnél Petőfi Apostola is, hiszen hiszed és éled a következő sorokat:
„A szőlőszem kicsiny gyümölcs, / Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. / A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, / S ha a kis szőlőszemnek egy nyár / Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, / Amíg megérik?”
Ha ez vagy, akkor itt is otthon leszel, ezen a lapokon. Nem kell szólnod, már az is fontos, hogy olvasol. Szólj, ha szólnivalód van. Gyere, ha mondanivalód van. Írj, ha csak nekem szánod. Kommentelj, ha a többi olvasónak is küldöd. Legyél HallgaTag, vagy legyél HangosTag. De élj végre!
Legyen az életnek hála.
